Végül érsz csupa bársonyos, tétova síkra,
játszik a tóban a hallal az ikra,
olvad a nap melegétől a távol,
látszik az égnek a vége magától:
erre van. Végre megérkezel.
Tudod, hogy tudom, hogy létezel.
Tán egyedül vagy és minden egy sziget.
Azon a szigeten bonts ki egy rügyet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.