Lassú, fehér, kemény hó esik.
Beleér az arcom, jaj, de jól esik.
Látom a havon át a csillagot.
Kicsike levegőt most kicsit meghagyok.
Engedem kifelé azután mindet.
Nézik a pelyhek a szemeinket.
Nézik a szemeink a pelyheket.
Maradnék teveled. De nem lehet.
(Székesfehérvár, 2019-08-16)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.