Egyedül vagytok ti mindannyian.
Réten a pitypang mind amennyi van.
Égen a csillag mind amennyi villog.
Egyszer a földre lehullani mint fog
a levél, akárcsak a világ vége.
Bólintsunk együtt a semmiségre.
Fogjuk meg az egymás kezét a pad alatt.
Amerre csillagunk titokban elhaladt.
S gyúlik fel a világ, ezernyi szikra
gondolok tereád, itt lennél, mintha,
s egyszerre a világ akárha volna lány,
fény lesz és szép lesz mint a csillag valahány.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.