Szinte látom is, ahogyan összerezzen
minden kis sejted és selejted,
s kicsikét csillan a szemedben
valami, de rögtön elejted
kezedből azt a kis tétova szorítást.
Elnézel messzire. Megint mást
veszel ott észre, és ottragad
abban a tétova időben épp az az önmagad.
(Székesfehérvár, 2019-08-08)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.