Néha csak egyetlen betűvel
toljátok odébb az időt. A művel
sokszor csak annyit él tovább a pillanat,
amit a világ az időben azalatt elhaladt.
És amit haladt el ővele az a sok többi mű.
Tudjátok ti is, hogy út közben mennyi hű
döglődő kiskutya kidobva rohadt meg
utatok mellett mint az a sok felesleg,
sehova máshova nem kellő kiskutya.
Ami nem futhatott innentől máshova.
Ami, mert dolgotok, innentől művészet.
Sohase szarjátok le hát az egészet.
Az egész az egyetlen, igazi dolgotok.
És mivel megszűnni valahogy mégse fog,
abban az egészben minden nap élni kell.
Nem lehet beérni minden nap semmivel.
Nem vagytok tőlünk ti annyira messze.
Mint a semmi se attól, hogy majd lesz-e.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.