Ti azért innentől ne tőlem féljetek
el fog majd jönni a jobbik énetek
egyszer majd amúgyis tiértetek.
S mielőtt végleg a földig is lehunyná
sok szemét mind az ég, magunkká
emeljük mind a kis aprócska vágyatok.
Öröm, hogy ennyire messzire láthatok
ennyi sok jóembert ilyen szép rakáson.
Lassacskán magamat alóluk kiásom.
Villan a sötét múlt hullt fogaim helyén.
Maradtam magamra másoknak idején.
Ennyi, mi sikerült. Végső reményetek.
Székesfehérvár, 2019-07-29
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.