Madár vagyok, s amerre repülnék
nincs elég tiszta ég, seszínű, felül kék,
alul szép remegő, halovány;
zúghatna szélvihar, hallanám
verdesni szárnyaim, lehagynám.
Nincsen már helyem itt, és hogyha maradván
ülnék e pőre kőn, láthatnám, merre fogy
el a sok jó idő, mígnem a földre rogy.
Megennék ottan szűk feszengő, halk neszek.
Nincs idő, megvárni, magam is kő leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.