(Ikerszonett)
1.
Felkel a Nap puha korong,
mögötte látszik az árnya,
elszáll az éjszaka, szárnya
tövébe nappala borong
gondolva reggelre, szállva
rá a sok dolog, meg a gond.
Cserreg a reggel és kimond
átkot a térdeplő mára.
Hallgatja odafönt az Isten.
Üldögél hamuszín alakban.
Senki se látja meg, de minden
takarja szomorú falakban.
Szerettem volna ha, de innen
látszik, hogy ennyire haladtam.
2.
Felkel a Nap és az árnya
égszínű kékszínű korong.
Tövében a világ borong,
napnyugat széle a szárnya
eltemet egyre csak a gond,
repdes a szívedre szállva.
Ne gondolj soha a mára,
ne várd, hogy a holnap kimond.
Szakadj meg számtalan alakban.
Legyél, mint egyszerre az Isten.
Dőlj le, mint kürtszóra falakban
egyszerre, egyszerre a minden.
Akár a nap, ahogy haladtam,
sehova kijutva se innen.
Székesfehérvár, 2019-06-03
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.