Kérlek, hogy mutass egy ismerős
izgalmat ami még megéri.
Erőt, mi kettőnkhöz épp erős,
magunkra álltunkra felérni.
Mondd el, ha érzed, hogy mért izeg
kettejünk bőre közt puszta lég.
Maradt ki volna, a semminek,
énnekem valahogy pont elég.
Mért érzem köztünk az áradást
akár ha végtelen volna.
Mint ahogy kezdi a számadást
pásztor a botra hajolva.
Mért számol többet a szívem, ha látlak.
Miért kell dobbanjon akár a lábnyom.
Miért kell helyetted kitalálnom
náladnál szebb okot ennek a világnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.