Álmomban régebben kutya voltam,
a szívárványra is rácsaholtam.
Bárki akárhova ment, arra holtan
reáfeküdtem és ott meglapultam.
Akkoriban, még kutyának lévén,
elültem akármi szőnyegnek a szélén.
Jól tudtam, akárki, bárki, de még én
se kaphat majd jutalmat végül a legvégén.
De tudtam, hogy jön majd, és simogat,
mint szép szőke kisleány, a napnyugat.
Bizonyára majd bújok a kezébe.
Mint a kis bogár a neszébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.