...én konok neked még verset is szereztem
szoríttam erősen sohase eresztem
torkait látom hogy fullad a nagyvilág
látom a szemem mint puskacső fogva rád
bámullak, sohase eresztlek.
Jó leszel végre majd végre a keresztnek:
megadva magamat magamra cipellek,
s ahogyan szemeddel magamra szegellek,
az lesz majd az örök feltámadás.
Ahogyan én látlak, sohase látna más.
Ez amit vesztettél énvelem, ellenem.
Sohase szaladtál eléggé el velem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.