Most van épp előtted az a kor amikor
ottmaradsz ott akadsz magadra valahol
ott hagyott magadban valahol ott ragadt
valami valahol valahogy ottmaradt
akár a levele fának vagy épp ahogy
fűszál a melegbe valahogy hogy lerogy
réten a fűben az ég elég zizegve
gondolhatsz magadra hagyva ha kiszedve
lehetne a rétből ebből a világból
lehetne lenni az embernek magától
gondolni ennek a világnak okára.
Meghalni jöttél csak erre a világra,
pusztulni teremtett életre nagyvilág.
Kegyetlen férge a titoknak, ami rág,
egyenlő, porladó, percegő évekre:
ámulva bámulsz a halálba révedve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.