(Sz. G. halálára)
Miképp a szél száll el mint a szó tó felett
megérted amiképp fontolva szerfelett
lassú és értelmes módon a szél forog.
Kapkodol utána, hiába, nem fogod.
Úgy száll az értelem akár a szép hinta,
ide és oda és ide és de mintha
lassú víz kimosta volna a nagyvilág.
Gondolnád, minthogyha volna rád
gondolva a szúnyog csípése alatta.
Pedig csak ott voltál. Ővele, miatta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.