Alszik a szív és alszik a szívben a vér.
Hátha zarándokaink zöme még hazatér.
Hátha marad kire gondjait ülteti pár
kicsi gondolat, mélyre ne húzza a sár.
Hátha ma jó sokat énekel égi madár.
S hogyha ma nem marad égen a földön a fákon
semmise, énekelj égszínű rügynek az ágon.
Énekelj énnekem éveken át.
Hallgatom árván, zárva az ablakom, senki se lát.
Nevet rád népem a kósza madárraj.
Elrepülünk majd végre az őszi halállal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.