Szinte a semmi, mit látni tudsz,
semmiből semerre épp kijutsz,
érinted tán csak a széleit,
s surranva suhansz le éppen itt
éppen most éppen hogy épp kinek.
Nézed a színét a semminek.
Találnád végre ki, találod.
Akarnál sírni de megállod
...néha csak villan a pillája
lustán. Feküdnél mégis te alája
most tán. Csillan és moccan a nyári fény.
Akár a tóban a friss remény.
Villan a nyári nap éle a nyakamon.
Kicsorbul életem. Úgy hagyom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.