Ugrik a hó pihe ott a nagy éjbe,
bújna a széncinege a fehérbe,
fordul a szem ki ahogy fut a táj,
nem marad senkise hogy kire várj
Elfúl a hóban, a lépte dobog,
mégis örökre te halni fogod
íveit annak az egyszerű dalnak,
cinke családok amint elinalnak
Sok pici nyom ragad abba tájba,
sok pici hang fut utána kiáltva,
fut csupa csapzott, kis puha vad.
Mint, ha ragadnám. Mégse szabad.
(2019-01-05)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.