Mondja a kisfiam mindig, ha megun valamit, vagy talán csak felad.
Mittudom, lehet, hogy nem jól halad
a megoldással vagy csak úgy felismeri,
hogy ez most így nem megy és nem is meri
magának kudarcként bevallani.
Olyankor nem akar semmit sem hallani
többet már erről, és nem vár a segítségre.
Szemében mintha mulandó parázs se égne.
Elfordul tőle, és bár vissza már nem tekint,
ott marad szigorú személye szerint
a megoldás elfojtva abban a hamuban.
Tudom, ha tehetné, elmondaná, mi van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.