Mennyire hiszed el, mennyire nem,
elébed fekszik majd egyszer a végtelen,
okos szép szemeit függeszti tefeléd,
fekteti temérdek idejét csak eléd,
hiteget tetéged a saját hiteddel,
hiszed, hogy megment, de játszik csak szíveddel
májaddal beleddel végül az agyaddal.
Elégednél meg akár jobb híján magaddal.
Nem enged sohasem megelégedni se.
Ott maradsz ővele magába semmire.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.