Szeretném, hogyha ezt értenéd,
miért is maradtál pont te még.
Képzeld, hogy vagyunk egy állapot.
Nyugvóponton, mint láthatod.
Amíg még nem muszáj, nem illan
pillanat, a szemünk se csillan.
De egyszerre közelebb fészkel le valami.
Szinte a morgása melegét hallani.
Olyan, mint volna az avarban zavar, vagy
ezer fog csikordulná le, hogy te hol vagy.
Akkor már hiába szaladnál, hogy de most baj van.
Nem segít akkor a futás a bajban.
Nem számít, valaha hogyan is kívántad,
kaffogva liheg majd a világ utánad.
Így mostan, javaslom, ez egyszer gondold át.
Amit látsz, érted nem, ellened fontolták.
Tudom, hogy könnyebb volt magadban állni meg.
De nem lesz melegebb, ami örökké hideg.
Szeretném, hogyha ezt értenéd.
Nem marad utánad épp elég.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.