Jaj de milyen sötét is ma az este,
jaj de mi sokáig fűben kereste
harmatát a reggel, jaj, de hogy nincs meg,
sírva mint az anyját a hajnalt tekintsed.
Próbálja hinni hogy de talán hátha.
Temeti a fiát a megváltásba.
Födi le lepellel a fény az éjszakát.
Akár a vadász árnyéka a vér szagát.
Nem számít, reméled, csak ez az itt most.
Elfognak, egyszer majd, elfognak biztos.
Pécs, 2018-november-18
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.