Ülök, s mert másra sincs jó okom,
szívveréseim számolom.
Előttem platánfa, óriás.
Mögöttem gödröt a semmi ás.
S egyszerre látom, a platánfa
akárha volna jaj kirántva,
előttem, mint a csend, tornyosul.
S fülel tarkán avar, nem fakul.
Székesfehérvár, 2018-11-10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.