Úgy tűnik, hogy a végéhez értél:
nem osztasz lassan meg semmit.
Nem juthatsz feljebb az égnél,
amit földed te fölébed megnyit.
Ha volt is rég álmod vagy reményed,
hited, vagy szerelmed, lázad:
megálmodtad vagy megélted,
és építettél egy házat.
Húzódj most vissza önmagadba,
gondosan zárd be a tájat.
Bámulj a törékeny falakra.
Mint gazdájára az állat.
Székesfehérvár, 2018-09-06
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.