Állítólag
Lehet
Hogy
ha egy percre a mutató ujjam
mögött a diófa ágában reszkető ablak
üvege fényében, rácsában képzelve hagylak,
elegendő arra, hogy megtanuljam,
hogy az ujjam csak véletlen,
oktalan, végtelen lelemény,
így mindaz, mit annyira féltettem,
elpusztul velem és nincs remény.
Tulajdonképpen igazán értelmetlen,
hogy lettem a világgal, mert az meglett bennem.
Mondják, az élet csak egyfajta álom.
Hát, lehet. De akkor i,s kitalálom.
(Pécs, 2018-07-22)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.