Adom neked az életet.
Jó hír, hogy akárhogy élheted.
Rosszabb, hogy lesz egyszer vége.
Örökre, örökre vége.
Azt akartam, hogy hátha te
eljutsz majd annyira felfele,
hogy ne legyél olyan, mint az anyád.
Vagy nem csak az, amit az hagyna rád.
Nem sikerült. Nem voltam anya.
Próbáltam lenni, mint a vágyott aranya
a szerencsétlen kis szerencsevadásznak.
Vagy lehettem volna vadalmafa-virágnak.
Akartam volna teérted, valamit.
Téged. A vágyad. Vagy hallva, mit
szeretnél. Kicsikét anyukád lenni.
Nem sikerült. Bocsáss meg. Ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.