Apám a hátán fekszik. A hasa
messzebb a földtől, mint háta.
Nem tudni, alszik, de hátha.
Ki kéne próbálni, hova
jutok el, nehogy felébredjen.
Múltkor is valahogyan véletlen
reccsent a parketta, de éppen csak
kicsit, mint széken hagy
pulcsit az ember vagy táskában almát.
Mégis, éreztem iszonyú hatalmát.
Apa csak fekszik a hátán és szuszog.
Remélem, mielőtt elaluszok,
felkel, mint szokta, és betakar.
De sohase tudom, hogy mit akar.
2018. 05. 06.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.