Hogy nem foglalsz többet el, ahogy ha püffedten
elvagy vagy élve el feledten
fekszel a számsorok mélyén vagy az ellen:
kit érdekel, hogy amiért szerettem
régen egy lepkét, az az volt, mint ami most ami.
Sokat kell róla még hallani:
képzeld csak, azt mondják, nincsen is élet,
megtervezték csak, mint holmi véget,
játék csak, ahol az élet a nyeremény.
Hisz tudod, hogy te vagy az oka, hogy nincs remény.
Maradsz hát éke és féke te magadnak.
Ahogyan égen törvények haladnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.