Az összeszerelhetőségen és az összes
szerethetőségen túl, azon a a mögöttes
tudaton és azon a baráti, telített
olajon meg pocakon, amin hogy megint lett
réteg, és azon a rengeteg férgen,
meg a szívekbe vackoló picike mérgen,
meg azon mi még azon túl ami még van:
hagyjatok engem elélni magamban,
hagyjatok látni, ahogyan szartok a messze
ameriafrikában az ezerte
jobban éhezőkre, mint ahogy nektek
fáj az a számla, amit holnap kifizettek.
Úgy vagytok sajnos, mint semmi se, avagy hát
mint hagytátok volna bezárva ma a macskát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.