Már megint hogy itt van bár ne legyen.
Már megint csak férjek a helyemen.
Már megint nem látjuk a lényeget.
Se alagutat, se a fényeket.
Már megint elintézik felettünk.
Már megint csak az van, mit megettünk.
Már megint nem érdemes semmi se.
Csak ha tud, nyugatra mennie.
Már megint a főnök a főnökünk.
Már megint a legjobb ha fölnövünk.
Már megint csak rosszabb lett gyereknek.
Már megint csak ne legyél eretnek.
Már megint csak viszket a tenyerem.
Már megint ha visszajön lenyelem.
Már megint nem lehetünk semmise.
Nem érünk egyről a semmire.
Már megint hogy így lesz már mindig is.
Már hogy egy bizonyos szintig is.
Már megint csak karóként leverve.
A korpa közé be keverve.
Már megint csak röfögünk boldogan.
Már megint hogy nem baj hogy hogy mi van.
Már megint csak a moslék meglegyen.
Már megint csak maradj a seggeden.
(Köpni kell.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.