Azt akarom, hogy nekem te kellj.
S mint ahogy sehogy se felejtlek el,
mert nem hagyják úgyse az álmok: maradj.
De azt akarom, hogy magamra hagyj.
Azt akarom, hogy zavartalan
hagyj terád gondolni, és hogyha van
pár percem két pillanat alatt,
azt akarom, hogy e megmaradt
üres és semmilyen időben
rád gondolhassak elmenőben,
feléd hajlítsak hullámokat,
veled kergessek rémálmokat,
téged görbítselek végtelen terekké,
s ott téged becézzelek mindörökké.
(2017-10-08)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.