...és ahogyan voltam, talán még majd leszek.
Befognak újra a feszengő neszek.
Így tavasszal, mindennél közelebb
lehetnék hozzád ott, teveled
s a kisablakon mint szép mesét
hallgatnánk, hogy mossa szerteszét
a folyton csak szállongó halk eső
a háztetőket és verdeső
égen a galambok
mint suttogó szelekben a hangok
mint olvadó jégen a víz, puha
múlással múlna a múlt tova
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.