Széken állva
szónokolt ma
ország nagyja,
aviktor,
meghallgatta
sok barátja,
két apáca,
amit szól.
Végre érve,
megelégve
lefeküdtek
a gyöpre,
de figyelve
hogy nehogy de
seggel érve
feküdve.
A jó a magyar
ősi ugar
sose fukar
de földre,
mihamarabb
legmagyarabb
ábrázatuk
felöltve.
Elővették szendvicsüket, egyet-kettőt haraptak,
hamarosan derekasan alaposan belaktak.
És mivel a honfoglalás maradt végső falatnak,
maradtak.
És ha nem maradtak volna,
én mesém se sem se volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.