Kosútlajos azt üzente
nememlékszik, nekiment-e
sötét volt és jég az uton,
kosútlajos, jaj, de tudom
se az út de se a jég se
fagyott magyar országvégre
sem a rendőr pillantása
mögé szorult máma hátha
mégse volnék ilyen cigány
képű albán afgán leány
vagy ha lennék pincemélybe'
meglapuló patkány, mégse,
sem ha lennék folt a bárcán,
mint a minta ezüsttálcán,
mint a Jézus szíve ostya
szanaszéjjel szerteosztva,
mintha minden hullna mindre
hulla mását szertehintve--
Valahány csepp esik rája,
annyi essen. Szarok rája.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.