És ébresztvén félholtan hogy mi van
hátra nem hagyva sem annyiban
maradott társamat ébredel
megyünk a történet félrenyel
valamit ha engem ha téged
szeretném ha volna tevéled
vége a dolgomnak már ha van:
barátom, háborúnk tárgytalan.
Elfoglalták az életünk.
Hagyták, hogy éljük a nem közünk.
Hagyták, hogy titeket utáljak.
Tudták, hogy utálom, az állat
mint eszik félig halt dögöket,
(mint gyilkosok élik az ölöket),
és tudták, hogy nem fogom megölni,
mit könnyedén el tudok kerülni.
És tudom, hogy nap mint nap, helyettem
nektek kell ölni a fejemben.
De addig is, lesz majd hol laknotok.
Szép házban, szép asszonyt fognotok.
Szabolcs és Péter, és többiek:
bocsánat. Tévedtem. Ég veled.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.