(kamaszvers(zsenge(patetikus)dehogy)dehogy)
Nem tudjátok, a Lajta-parton...
szememet, hogyha rajta tartom,
múlik még bármi rajt', hogyha lent
megpróbálva a végtelent
magunkra fűzzük fel óhajunk?
Nem tudjátok, ha meghalunk,
lehet majd rajtunk is nevetni?
Volt-e már szó róla, a teret mi
kell, hogy hajlítsuk, vagy lesz hozva hinta?
Lesz majd egy hazánk is, vagy inkább csak mintha?
Úgy lesz majd, ahogy kell, vagy ahogy lehetne?
Vagy csak, hogy ne legyen, jó mélyre temetve
közönybe, sok bátor gyűlöletbe:
fognak majd ököllel súgni a füledbe?
Lesz majd, hogy nem kell majd várni?
Vagy az lesz, hogy jobb lesz, mint bármi?
Hogy így halnak sorban a dolgok?
Mért voltam fiatal? Mért voltam boldog?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.