Kivágtunk egy fát és a dolgok
úgy potyogtak le róla, a boldog
világban nem maradt ág-boga
és vidámságnak sem rá oka;
úgy dőlt ki végül a csenevész fácska,
oly iszonyú robajjal zuhant a világra,
oly rettentő nagyon sok ágat és levelet
hajigált szanaszét ahogy a meredek
kaptatón szalad le kavics és szélvihar.
Ahogy a szerelem játszik a tétova férfival.
Ahogy az életünk illan el pillanat iramán.
Ahogy a marcona holnap oson be a mán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.