Állj meg állj meg állj meg kérlek kapaszkodj
hadd beszéljem meg tevéled mi az hogy
elmúlás és mi van érted hogy mi az
amióta amiért ha még vigasz
lehet tán a világ vége keresztje
állandóba mennyiségbe eresztve
felfeszítve végtelenre a világ
de valahogy mégselenne vége rád
hanemhogy a világ vége volna ég
horizontba semmiségbe tolva még
vattacukor puhaságba halni meg
felhőmélyen elaludva némileg
felébredve tévedés volt nem is ér
ez az élet kár aggódni ennyiér'
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.