...de ti ne meneküljetek.
A kertek alatt, ha gyík suhan,
ha neszez a parton a kis folyam,
ha mint kő csobban vízbe a nyári est,
s a halálnál csendesebb képre fest
mindennél hangosabb képet az élet:
amitől féltek, ne meneküljétek,
amitől rettegtek, vegyétek kézbe azt.
Aki mit eltaszít, épp annyit elszalaszt,
aki mit elkerít, többé nem találja azt.
Nem csak a szépet, de épp úgy az igazt.
Hisz széttörött üvegű tükör a világ,
torzan és törötten bámul vissza rád,
de az igazság ott van a darabjaiban.
Be vagytok kerítve. Kerítés ha van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.