Hogy a törékeny kerüljön felülre,
hogy nem iszunk fekve, csak felülve,
hogy ingemet alulról gombolunk,
hogy nem mondunk mindent, mit gondolunk,
hogy felnőttnek előre köszönünk,
hogy felnövünk azután megszűnünk,
hogy nem eszünk kinyitott szájunkkal
meg kell tanulni,
hogyan lesz egyszer
a világ ismerősebb mint a kezeddel
eljátszható dolgok a zongorán.
A dallamok, leütve, ostobán.
A ritmusok, rímek és fraktálok.
Hogy folytatnám, ha abba is hagytátok.
Hogy nem szerettek, mert nincs minek.
És nem mondhatom el senkinek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.