Mintha ne lenne lenn, vagy mintha maradna
alattam valami, vagy mintha ne lakna
a csatornák méhébe ennyi szép
szivárvány vagy mintha semmiképp
ne volna lehetni belőle kimenni:
bár lenne csak magnak csak cseperke csipetnyi
lehetség, bár lehetne lehető kicsikét ne lenni,
bár kéne még holnap is munkába bemenni,
bár ne kéne holnap már lenni se.
El lettél idővel látva te:
el lettél rakva az időbe mélyre,
s hogy elég lettél, vagy elég se,
vagy hogy elégtelen vagy elégedetlen:
mindegy, mert lényeg, hogy ebben
is egyezik áldó és áldozat:
a marketingről majd áthozat
pár üveg ájsztít a szívjóság,
kapsz még pár kihordott jószót, s ha jó rád,
elhordhatod majd magadon.
S ha tartoztál bárhova, megadom:
nemrégen egészen elengedve lettem,
mint megannyi másik kis engedetlen,
s ahogy engedve folyik el a folyó,
ahogyan ellökve gurul el a golyó,
vagy ahogy meghalnak kismacskák váratlanul:
úgy leszek majd most, mint aki meglapul,
úgy leszek majd, mint az árok mélyén
a gizgaz közt tocsogó víz, vagy a végén
csattanó csapda a csatorna
neszében osonó árnyékra hajolva.
Szivárvány, ami a gyöngyhajamra száll,
ha egyszerre esik be eső és napsugár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.