Ennek az univerzumnak az egyik tökéletes pontján
állok és próbálok állva lenni;
mindenhol máshol az összes gond rám
omlik és csak ez a hely az a hely, ahol nem mi
leszünk ma végre együtt, hanem csak én, egyedül.
Ha akarod, alhatsz ma te felül.
Ha akarod, alhatok halva is.
Ha akarod, nem leszek utadba, kis világ,
ha akarod, lefekszem ebbe a negatív sarokba,
ahol nem dobál halál és halálba se rág
titkos kis életem férgei nyafogva,
hogy lehettem volna a dölon meg zsanmarisz.
Nem lettem. Nem leszek. Tudom, hogy az vagyok.
Kicsinek hatalmas. Nagyobb, mint hagytatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.