- Márszej az a hely lehet
- a földön, hol szeretnek engemet;
- nincsen oly tünde
- szó se kép se mi ennyire messzire tűnve
- is volna és élne, mint az a Márszej;
- és ha gondolok
- őreá, ő csak mint lágy homok
- fogja fel, s úgy, mint mikor macska
- a friss meleg húgyát rá odahagyta,
- de már illan is bársonyos léptein tova:
- a porban ott marad életem otthona,
- ott marad mindig míg széjjel nem fújja
- sírva a síró déli szél,
- s fel nem építi újra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.