Elmentem minap a forráshoz hogy tudjam
a buszok valahogy mégiscsak honnan
indulnak és íme az én buszom is ott volt
akár a többi és ahogyan épp ide torkollt
sok busznak az útja s az utak is holtan
hevertek: nem volt az én buszom se, én se voltam
a többi sok utasnál ostobább.
És hiába, hogy tudom, most tovább
merre kell menni, ha nem megyek,
csak ringat az én buszom engemet,
és morgása szakadó, szaladó párna,
és ölébe hajtom a fejem is máma,
hisz kattog és zúg is és nagyon fáj.
S ahogyan hullámzik közben a Pannon táj,
tajtéka bokréta, s úgy csap át rajtam,
amitől mindig is féltem, és jaj, nem akartam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.