- Hát hiszen úgy van, hogy nyavalyog
- akkor is, ha nincsen ok
- a költő; milyen egy giccses ez:
- nézd, hogy játszik a hallálal, mint cselez
- a patak is, mielőtt vízbe folyna,
- mintha ő maga ugyanúgy víz ne volna,
- mintha lenne még más útja, mintha más
- medert folyhatna egyazon csobogás
- nem folyik. Nem tud, vagy nem akar:
- annyira mindegy. Hogyha fal
- lenne köztünk az összes útja
- a világnak, azokra futva
- se ütköznél ennyire folyton magadba,
- minden sarkon a másikra akadva,
- aki annyira, annyira mégsem ez,
- és nincs értelme, nem érdemes
- ha érdemes, ha nem: Te légy velem
- és végtelenül, ha képzelem,
- és végességemben határom,
- ha nem látom is, meg hogyha látom
- és botlásaimban ne feddj meg:
- nem vagyok része végtelennek,
- csak lazán rávetve élek egy életre.
- És bármikor engem, csak Téged ne.
.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.