Akármeddig is elvihetlek,
- hisz súlyodra mindig is számítok,
- boldogságot, meg nyers erőt
- is, és mert így bírlak el, mint a pázsitok
- nyáron a nyarat, a rekkenőt,
- és így is lesz pont az a súly, ami engem
- is ragaszt a földre, és pont az a kép
- ér el a kiszáradt szememben
- engem, mint gyöpöt a hűs eső; s eképp
- csillogsz majd mindig a két szememben,
- és ezért is sajnálom cseppjeit,
- és ezért is nyüszítek félelemben,
- mert veszíteni is lenne mit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.