- Nyár volt, és én a ráckevén
- nagyapámmal a gödröt ástam.
- A gödör nagy lett, s én szerény
- kis munkámmal vigyáztam,
- nehogy is túlontúl többet ártsak
- a gödörnek, mint amit Papa
- utánam kijavít; Istenem, bár csak
- jobban figyeltem volna, ha
- jobban lehettem volna öregebb akkor,
- mint amennyire ma nem vagyok fiatal;
- de csak ülök itt eltelve falaktól,
- amiket felhúztam, és nem tudom, mit akar
- tólem sok falakon bemászó szerettem.
- Papa nem szólt, így tőle ezt nem tanultam,
- de amit megtanított, azt is csak feledtem.
- Azt hiszem, végül is abba a gödörbe hulltam,
- mit akkor ő kiásott, helyettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Csengery Kristóf - ÖNVÁD 2011.02.26. 20:26:05
Trackback: Csengery Kristóf - ÖNVÁD 2011.02.26. 20:01:14
Trackback: Csengery Kristóf - ÖNVÁD 2011.02.26. 11:23:29
Trackback: Csengery Kristóf - ÖNVÁD 2011.02.26. 11:20:57
Trackback: Csengery Kristóf - ÖNVÁD 2011.02.26. 09:29:27
Trackback: Csengery Kristóf - ÖNVÁD 2011.02.26. 09:26:04
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.