-
eltakarva mindenünk,
-
s ha még e végre épp kilátnánk
ránk taszítja fellegünk
-
nem lakik a szóba sírva
-
nem cikázik semmise,
-
villan égve égre írva,
hogy zuhantunk ennyire
-
mélyre és a mélybe hogyhogy
-
nem fedeztük fel magunk,
-
újra hullva súlyba hogy fogy
végre mit, ha meghagyunk
-
hátra, és e szép hatalmak
-
árán-érén elvegyül,
-
s az marad, mi, hogyha halnak,
-
emberekre ráfeszül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.