-
nem világít nem vakít,
-
megláthatjuk az esőben
azt a bárkit valakit
-
hogy kihúzza teste élét
-
minden cseppje tengere,
-
rajzolgatja majd a télét
ablakodba szembe be
-
tavakon meg pocsolyákon
-
zördül fázva szép liget,
-
nem figyelve új csodákon
nyargalunk a semmiket
-
fogjuk szépen combunk közzé,
-
sarkainkkal gyöngyeket
-
facsarunk ki, göröngyökké
fordítva a földeket
-
televény lesz csúnya gyom ma
-
lábunk nyomán nagyvilág,
-
s gyomrunk mélyén jól lenyomva
-
van mit tudtunk hagyni rád.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.