(Aktuálpolitikai értekezés Heltai Jenő versére)
Szabad csak az, kinek,
nem számít, holnap ki menti meg,
ki nem játszik magával délibábot,
mert olyat még sosem látott,
ki nem akar jobbikat önmagánál,
nem örül, nem akar, nem is ágál,
csak van, mert lenni lett teremtve,
és nem azért, mintha lenne kedve
lenni; és ebből egy szemernyit nem enged.
Nem szabad az, kit mások szele lenget,
de nem szabad az sem, ki szelet vet.
De szereti azt, akit szerethet,
és nem feszül halálos-meredten
csontváza rácsára ijedten,
nem riad, nem szalad, meg se torpan,
békésen kivárja végét a sorban,
s ha jönnek a hatalmak garmadával
(egyik a másiknak harmadával),
nem tekint reájuk, nem is reszket,
hozzanak akármi bozontos keresztet,
hagymás vagy ezüstös akármit
magukkal: mit se számít.
Amije van neki, az a semmi
elég lesz, amire elég kell lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.