Amikor érkezel, lehet, hogy vihar lesz,
de te ne féljél őtőle semmiképp. A szél
csak mozgás, a villám: fény, s ha dörög
az ég, csak füled kis csontjait rezgeti.
Ezek a dolgok lesznek, míg élsz,
voltak előtted, és utánad is lesznek.
De vannak még mások is, színek és szagok,
kövek és homok és bársonyos, cirmos léptű
fodrok az erdei tó felett, meg madarak,
bokrok és fellegek, és hidd el nekem,
hogy annyi minden lesz majd körötted,
hogy nem fogsz te tudni majd félni; ne tedd.
Senki sem bánthat, ha nem engeded. S mert
férfinak vetett ki léha szeszélyünk,
neked a válladon kell tudni majd egyszer
a világot, erős kezeddel megtanulni
szeretni, gyengéden símogatni azt a sok
kis teremtést mindenfele, és bátran akarni
tenni mindig a jobbat annál, ami van.
Hisz teérted éltünk mi mindannyian,
és most letesszük magunkat kezedbe,
hogy amit mi nem tudtunk, te fejezd be,
s most, hogy helyetted körbenézek, látom,
csak én mi mindent hagytam e világon,
mi minden múlt el, s még mennyi van.
Vigyázzál magadra, kisfiam!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.