-
hisz megkaptuk fentről az eget;
-
kéksége szépséggel hiteget
-
minket, így jó tehát őreá nézni;
-
kezünkből csillogó egésznyi
-
porszemek peregnek folyton a földre,
-
és így megyünk, lépést a lépésbe öltve
-
felé vagy tőle vagy előle, mindig
-
messzebb, egy bizonyos szintig.
-
És ha nem volna elég még ez
-
se (hisz Isten tervez, ember végez),
-
magunkra húztuk a világot,
-
hisz olyat már sokat látott
-
elménk, s hogy mireánk valamit hintsen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.